A gyermekkorom sajnos állatok nélkül telt, így valójában nem tudtam, hogy milyen az, amikor az embernek gondoskodnia kell egy vagy akár több állatról. Ennek ellenére valamilyen megmagyarázhatatlan okból egészen kicsi korom óta vonzódtam a tanyasi élethez és az állatokhoz. Ha nyáron pár napot vagy akár csak pár órát tölthettem falun, az bearanyozta a nyaramat. Városi felmenőkkel rendelkező gyerekként fekete bárány voltam a családban, mindenki értetlenül nézte, hogy honnan ez az állatok iránti vonzalom, szeretet. 18 évesen, a továbbtanulás küszöbén közöltem a szüleimmel, hogy egy tanyán szeretnék élni és állatokkal foglalkozni. De nem ezt dobta gép… Közgazdász lettem és felnőtt fejjel végre elhozhattam az első kutyámat az Illatos úti gyepmesteri telepről. 

  Az évek múlásával egyre inkább erősödött bennem az érzés, hogy valamit tennem kell az állatokért. Ez kezdetben állatmenhelyek támogatásában és virtuális örökbefogadásban valósult meg. A virtuális örökbefogadásnál elsődleges szempont az volt, hogy olyan kutyát válasszak, aki a legszerencsétlenebb és a legkevesebb esélye van arra, hogy gazdához kerüljön. Néhány éve azonban valóra vált az álmom, hogy tanyára költözhettem, ahol jelenleg 4 mentett cicával és 5 mentett kutyával élünk. Elvégeztem az állatorvos asszisztensi képzést annak érdekében, hogy könnyebben ismerjem fel az esetlegesen adódó problémákat és a kezelési lehetőségeket. Az azonban még mindig hiányzott az életemből, hogy ennél többet tegyek az állatokért. 2023. őszén véglegessé vált a döntésem az alapítvány létrehozásáról, melyben elsősorban idős, fekete kutyáknak szeretnénk segítséget nyújtani. Innen a név, amelyet 10 éves lányom talált ki és én azonnal rábólintottam.